Ů

Kapcsolat

mail@gemini-theme.com
+001 0231 123 32

ö

Info

Az összes bemutató tartalom csak példaként szolgál, és egy élő webhelyet képvisel. Kérjük, használja a RocketLaunchert a demó megfelelőjének telepítéséhez, az összes képet mintaképekre cseréljük.

Leonie és Ellie Simpson

Ellie Simpson iskolai évének utolsó évfolyamához érkezett, és az oktatása teljes kört ért el.

Ellie, aki középső éveiben nehézségekkel küzdött – beleértve a 8. évfolyam megismétlését –, a 12. évfolyam utolsó hónapjaiban hamarosan csatlakozik a Greater Shepparton Középiskola tanáraihoz, mint osztálytermi asszisztens.

„Hatalmas mennyiségű, magas színvonalú munkát ézett egyedül, és kifogytunk a számára szükséges feladatokból!” McGuire egyetemi tanár, Katrina Essex mondta.

"Ez megadja neki az előnyt jövőbeli tanulmányaiban."

Ellie a Victorian Certificate of Applied Learning (VCAL) kihívásokkal teli felsőbb szintjét teljesíti. A jövő évtől azt tervezi, hogy megszerezte a GOTAFE oktatási támogatásból IV.

„A tanárok üzenetet küldtek nekem, és megkérdezték, szeretnék-e velük dolgozni a következő félévben a 7. évfolyamos tanulók korrepetálásában, akiknek nehézségeik vannak az órán” – mondta.

„Ez az, amit éül az általános iskolákban szeretnék csinálni, így ez nagy élmény lesz számomra.”

Ellie minden bizonnyal képes lesz empátiával és megértéssel segíteni a fiatalabb diákokon, akik küszködnek – ő maga is ott volt.

Leonie anya elmondta, hogy Ellie-nek szelektív mutizmusa van, egy gyermekkori szorongás, amely bizonyos társadalmi körülmények között nyilvánul meg. A szenvedők általában jól kommunikálnak kényelmes és biztonságos környezetben, de más körülmények között, például az iskolában is küzdhetnek.

„Ellie iskolába járna, és nem akarna látótávolságra kerülni” – mondta Leonie. „Nem kérdezősködött, és nagyon hangsúlyozta, hogy kivel ebédelhet, vagy hol ülhet az órán, ahelyett, hogy tanulna.”

Az iskolai stressz hatására Ellie a Mooroopna Secondary College-ból a Shepparton Christian College-ba, majd vissza Mooroopnába ment, ami tovább zavarta tanulmányait, és megnehezítette a barátságok létrejöttét.

Leonie szerint Ellie második Mooroopnában ézett munkája jobb volt, mivel Jessica nővére ugyanabba az iskolába járt, és jobb volt a személyzet támogatása és megértése.

Azonban a Ů megalakulása volt az, aminek eredményeként Ellie ebben az évben áthelyeződött a McGuire Campusra, és nagy teljesítményűvé és VCAL-díjassá nőtte ki magát.

„A tanárok nagyon biztatóak és nagy támogatást nyújtottak” – mondta Leonie.

Sok osztálytársával ellentétben Ellie azt mondta, hogy utolsó évében is élvezte a távoktatás szabadságát és rugalmasságát. Most már alig várja, hogy a következő félévben gyakorlatba ültessen néhány, a tanulmányai részeként kifejlesztett 7. évfolyamos tevékenységet.

Ms. Essex, a 12. évfolyamos VCAL írás-olvasás tanára elmondta, hogy Ellie útja a Senior VCAL tanulmányokhoz egy kicsit más és nehezebb volt, mint a legtöbb diáké.

– De ez tökéletesen illeszkedik – mondta. „Ellie nagyon tehetséges, és alig várjuk, hogy a kevésbé magabiztos 7-es éveinkkel együtt dolgozhasson.”

Ellie jövőre a Shepparton TAFE-nál szeretné megszerezni a IV. Oktatási Támogató oklevelét, ahol hétéenként segíthet a családi vállalkozásban.

Leonie és férje, Rowan üzemelteti az It's Party Time Jumping Castles-t, ahol Ellie, Jessica és a legkisebb lánya, Rachael segít. Bíznak abban, hogy a koronavírus-korlátozások enyhítése mozgalmas nyár elé néz.

A Ů 12. évfolyamos diákjainak pillanatnyi felméréséből a XNUMX. évfolyamos hallgatók körében ézett felmérés pozitív távoktatási tanulságai közé tartozik, hogy rugalmasan kezelhetik saját tanulmányaikat, valamint az „ügyeletben” dolgozó tanárok gondoskodását és támogatását.

A heti óraterv szerinti munkaézést és a „felállást”, mint minden szokásos iskolai napon, az idősebb Wanganui és McGuire egyetemi hallgatók is fontosnak tartották.

A Ů környéki vezetőit arra kérték, hogy véletlenszerűen jelöljenek ki olyan tanulókat, akik a középiskola utolsó évében jól megbirkóztak a távoktatás kihívásaival.

A megkérdezett hét lány és két fiú ugyanazokat az üzeneteket osztotta meg – beleértve azt is, hogy tanáraik milyen digitális tudásúak lettek a harmadik félévben az előző félévhez képest.

Ugyanebben a keserű csalódásban vannak, amiért lefékezték érettségi terveiket és társasági életüket, és üdvözlik a 4. félévre tervezett visszatérést az iskolába.

ܲá pozitívum volt a legtöbb számára, mivel a tanulók képesek voltak a tanulást az igényeikhez igazítani:

  • Sarah Miller, McGuire: „Szeretek a saját tempómban dolgozni. Olyankor tudom a munkámat éezni, amikor a legmotiváltabbnak érzem magam – tehát határozottan a nap páratlan óráit dolgozom!”
  • Shaelyn Crowhurst, McGuire: „Nincs folyamatos nyomás arra, hogy egy bizonyos időpontban eléezzük a munkát. Valójában többet dolgozom hétéén és este, mint korábban, de akkor tudok pihenni, amikor akarok és kell.”
  • Olivia Gullick, Wanganui: „Úgy tűnik, több időm van, és több tanulással is beleférek a napba. Az egész hétre szóló óravázlat már az első alkalomhoz képest igazi segítség és fejlődés (2. félév távoktatás).”
  • Mariam Alghazaly, McGuire: „Úgy érzem, sokkal több időm van arra, hogy meglátogassam azokat a tárgyakat, amelyekre leginkább szükségem van.”
  • Yousef Algaraawi, McGuire: „Néha, például amikor csak felkelsz, az elméd nem a megfelelő helyen jár. Így azt tapasztalom, hogy amit nem csinálok meg korán, azt a nap folyamán be tudom pótolni.”

Bár a diákok élvezik a prioritások felosztásának szabadságát, a legtöbb egyetértett a napi rutin fontos maradt:

  • Jessica Eldred, Wanganui, élvezi, hogy nem kell a téli hőmérséklettel bátorkodnia ahhoz, hogy iskolába érjen: „De számomra fontos, hogy felkeljek, átöltözzön, mintha ki kellene mennie, majd elkezdeni.”
  • Sarah Knight, Wanganui: „Alapvetően az eredeti menetrendemet követem. Reggel 9-kor kezdek, szünetet tartok és megebédelek – nekem bevált.”
  • Laura Cole, Wanganui: „Könnyen elérhető a laptop és a telefon, és ott a Netflix… szóval a hét elején összeállítok egy órarendet az összes tanulási feladatommal – le tudom ellenőrizni őket, és vizuálisan látom, hogy hol vagyok, és hol kell. legyen a hét één.”
  • Campbell Allen, Wanganui: „Reggel 9-kor tartok – az ütemterv és az olyan dolgok, mint például a Teams-hívásra való mennem, mind segítenek megőrizni a motivációmat.”

A diákoknak vegyes érzései voltak, amikor arról volt szó kommunikáció a tanárokkal.

Meglepő módon a legtöbben úgy találták, hogy tanáraik elérhetőbbek a távoktatásban, és azt mondják, hogy általános támogatásuk fontosabb volt, mint valaha:

  • Sarah Knight: „Azt mondanám, hogy sokkal egyszerűbb felvenni a kapcsolatot a tanáraimmal – tudok nekik üzenetet küldeni, és néhány percen belül, vagy talán még egy kicsit később visszajönnek hozzám.”
  • Laura Cole: „A tanárok mindent megtesznek. Mindig be akarnak jelentkezni önhöz, hogy lássák, nem túl sok munkát osztanak-e ki vagy nem eléggé.”
  • Yousef Algaraawi: "Nehéz megmagyarázni néhány dolgot a távoktatásban, például a kémiát. Üzenetet küldök a tanáraimnak, és felhívnak, de néha nehéz lehet elmagyaráznom a gyakorlati és vizuális szempont nélkül.”
  • Sarah Miller: „A tanárok jól teljesítenek, jobban tudnak otthoni osztályt vezetni, képernyőket megosztani és csevegni.”
  • Jessica Eldred: „Úgy érzem, a tanárok valóban rájöttek, hogyan tudnak a legjobban segíteni nekünk, és biztosítani ezt a plusz támogatást.”
  • Olivia Gullick: Nehéz volt, és hiányoznak a jó beszélgetések, de úgy érzem, hogy a tanárok extra erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minden rendben legyen.”
  • Campbell Allen: „A tanáraim tudják, hogy jól kezelem, ezért úgy érzem, hogy támogatnak – magabiztos vagyok, és nem küzdök.”

A jó „otthoni iroda” és a magánélet fontos volt a diákok számára, de egyeseknek több kihívással kellett szembenézniük, mint másoknak.

Shaelyn Crowhurst és a Mariam Alghazaly legyenek testvérei az általános iskolától a középiskoláig, és osszák meg azt a tapasztalatot, hogy a legfiatalabbat a legnehezebb megtartani az osztályban.

Laura Cole könnyebben ment: „Szerencsés vagyok, hogy van egy bátyám, aki online egyetemet éez, a szüleim pedig dolgoznak, így nem volt zavaró.”